Már réges rég találtam youtube-ozás közben a Just One Second c. számmal együtt. Azóta hallgatom mindkettőt, de az Outnumbered-et sokkal gyakrabban. Mert olyan zene ez, ami 100%ig visszadja - mind a hangszereléssel, a komponálással, mind a szöveggel - azt a hangulatot amiről íródott.
Outnumbered. Vagyis "létszámban felülmúlva" ( itt most sokkal kifejezőbb az angol megoldás).
Ahogy hallgatjuk a számot tökéletesen magával ragad ez az érzés, ezzel együtt élménnyé válik az egész, és ránktelepszik az a patetikus, melankólikus beletörődés ami áthatja a szöveget és a zenét.
A beat elsőre szokatlanul, de szépen van törve, a cin hangok tökéletesen hullámzanak a háttérben. A basszus gyönyörű dallamát hegedű hangsúlyozza. A csilingelések és különböző háttérhangok pedig tökéletes egésszé simítják össze a részeket.
És a szöveg. A megjelenő képek nagy szerepet játszanak abban hogy a zene ennyire beleélhető.
Sehol sem suta, sehol sem semmitmondó, és a legkevésbé átlagos.
London Elektricty, vagyis Tony Coleman már lassan 12 éve van jelen a brit elektronikus zenében. Jelenleg a Hospital Records-nál munkálkodik. Legutóbbi albuma 2008ban jelent meg "Syncopated City" címmel - Az Outnumbered, és a Just One Second is ezen található.
Outnumbered:
We're outnumbered, torn asunder,
all the unsuspecting faces gaze up to the sky,
roll out the red carpet, open your arms wide,
line up with your welcome smiles,
expectations guaranteed to fail,
safe to say they didn't come in peace,
what will you do now?
The truth is slowly dawning,
no more where or when or how,
once I would have killed for this,
now it seems we'll die for this,
oh why, should I laugh or cry?
'Cause we're outnumbered, five to one,
torn asunder, before we've even begun,
we're outnumbered, here they come,
so much hunger, soon it will be done,
they draped him in an ancient flag,
laying where he fell,
untouched by rain or sun,
the elements repelled,
he held me up so I could watch
the coming of the hordes, now it's too late,
stare into a baby's eyes, a mirror you will see,
and can you hear the echo of your chosen destiny,
but all this counts for nothing,
'cause now we finally know we're not alone,
because we're outnumbered, five to one,
torn asunder, before we've even begun,
we're outnumbered, here they come,
so much younger, soon it will be done,
we're outnumbered (we're outnumbered).
all the unsuspecting faces gaze up to the sky,
roll out the red carpet, open your arms wide,
line up with your welcome smiles,
expectations guaranteed to fail,
safe to say they didn't come in peace,
what will you do now?
The truth is slowly dawning,
no more where or when or how,
once I would have killed for this,
now it seems we'll die for this,
oh why, should I laugh or cry?
'Cause we're outnumbered, five to one,
torn asunder, before we've even begun,
we're outnumbered, here they come,
so much hunger, soon it will be done,
they draped him in an ancient flag,
laying where he fell,
untouched by rain or sun,
the elements repelled,
he held me up so I could watch
the coming of the hordes, now it's too late,
stare into a baby's eyes, a mirror you will see,
and can you hear the echo of your chosen destiny,
but all this counts for nothing,
'cause now we finally know we're not alone,
because we're outnumbered, five to one,
torn asunder, before we've even begun,
we're outnumbered, here they come,
so much younger, soon it will be done,
we're outnumbered (we're outnumbered).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése