Pages

2010. október 24., vasárnap

Spontán Audiókatyvasz.

Elég rég volt már a legutóbbi poszt, de hát sajnos idő híján ez ilyen. Az elkövetkezőkben majd próbálok gyakrabban írni.

Elég sok minden történt azóta, sokan ostromolták a dobhártyámat, kissé le is tértem a tört elektronikus zene ösvényéről, de ez majd az összefoglalón is látszik.
Először pár zene amik hallgatására rákaptam natúrban is, az Element "Get Busy Living" c. filmecskéjéből (ami amúgy nagyon nagy
mozgókép nézzetek utána).
The Black Keys : Keep Me, Girl Is On My Mind. Óhha. Hát ezek hihetetlen forma zenék.
Amikor álldogál az ember bkv-n és maga sem érti, hogy miért nem tudja abbahagyni a lábbaldobolást, meg a bólógatást, és közben teljesen átitat egy ilyen masszív "I'm Awesome!" érzés. Jó.
DeadMoon - Graveyard. Igazi tökös rockzene 1988ból. Tényleg.

Volt mostanában egy Lifted Podcast, a 18. hogy pontosak legyünk. Hát silány volt. Olyan egyszerhallgatós. Leszámítva "Noisia&EdRush - Brain Bucket"-et, "Encode - None" -t, és azt a +1 percet amit Spor és Chris Renegade voltak szívesek ellőni Task Horizon "Kill The Pain"-jéből.

Punnany Massif - Elfogyni az Ölelésben. Az előző post-beli pécsi srácok zenélnek-énekelnek Takács Eszterrel. Nagyon kifejező dal. Furcsa dolog, hogy a legszebb zenét az élet legszomorúbb dolga ihleti. És áthat, még így is, hogy szerelmes vagyok (talán pont azért), és szeret akit szeretek. Ezt hallgatva egy kicsit sejtem mit éreznék, ha mindez elveszne. Mert akkor érzi az ember igazából mit ért az amit elvesztett, ha már csak elmenni nézi, és utána a halkan pityergő csenddel sír. Nem hiszem hogy kibírnám. De szerencsére semmi esélyem sincs arra hogy tényleg ilyet érezzek, és nem is vágyom rá. Egyáltalán nem.

Alkotnak az ausztrálok. Még kicsit régebben, október elején szereztem egy kópiát
Pendulum-ék Immersion c. albumáról, ami nálam vegyes sikereket aratott. Hát az intro! Hát az intro-ból szívesen hallgattam volna még pár percet, nagyon tetszik a felépítés és a hangok. A Watercolour-t MR2-n adják, és jól is teszik, bár így meglepetést már nem okozott. Ellenben
a Comprachicos törésével. Az Immunize: zúzás, süti. Aztán a The Vulture-el azt hittem hogy kincsre leltem, aztán ahogy az után a 2x20 másodperc tört rész után amikor már semmi remény nem maradt arra hogy beindul, és a törés fog dominálni, el is nyomtam. Witchcraft. Jó a vokál. The Fountain. Ismerős London Elektricity-s törés (snare is törve), jó vokál. Nem véletlenül ugrott egyet az In Flames-el közös Self vs Self. Ez egy mestermű. Régebben (nagyonnagyon) hallottam In Flames-t, de nem tetszett. Azóta sem lettem az üvöltősmetál híve, de ebben a számba annyira illik, és egyáltalán nem zavaró. Árad a tiszta energia, dinamizmus, és azért valljuk be hogy nem gondoltuk volna hogy a metálhörgés meg az agresszíven gyors tört zene passzol egymáshoz.

Meg asszem 4.-én kijött egy Vision Records - Brain Bucket/Falling Through. Ezen az egyik a Lifted18-nál is említett Brain Bucket, a másik pedig egy Spor és Noisia közös munka, a "Falling Through". Igazán jó zene, de nekem nem lett az a "napi8143szormeghallgatom" téma. Lehet hogy bennem van a hiba.

Nahát én mára ennyit gondoltam, remélem mindenkinek tudtam újat nyújtani, mutatni, és mindenki jóllakott vagy valami hasonló.