- Az "Outnumbered" bejegyzés apropóján. -
Just One Second
Ahogy az előző bejegyzésben is írtam, már régóta hallgatom ezt a számot. Szeretem a hangjait. Szeretem a szövegét. Egy kép dereng fel bennem: A szerelmemmel egy tömbház tetejéről ámulunk egy nyári hajnalon a kelő nap által narancssárgára festett ébredező városra. (talán ez nem véletlen ha a szöveg is valami ilyesmit fest le, de a szöveget olyan csodásan hangsúlyozzák a hangok, hogy az már-már hihetetlen).
A beat olyan igazi London Elektricity-s, szokatlanul, de lendületesen, és fület gyönyörködtetően van törve. A basszus itt nem is igazán az a tipikus basszuhang hanem valami sokkal simább, ettől lesz az egész zene olyan kellemesen könnyű. És itt is központban a szöveg. Idill.
Southeastern Dream
Ezt a számot csak néhány órája ismerem, szóval nem hallgattam még olyan sokszor mint a másik kettőt, de már most tudom hogy az lesz a sorsa mint az előző 2nek: még egy év múlva is szivesen meghallgatom ha a véletlenszerűen bedobja a lejátszó, legyen az winamp, vagy a kis Philips-em.
Álmodozás. Nyugalom. Szépség.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése